Felmentem Pestre Nikolához. Hogy megnézzem a bemutatóját. Nagyon fontos volt nekem ,hogy lássam. Körülményes volt ,hogy feljussak, de végül sikerült összehozni. Végignéztem a bemutatót. Jó volt. Tetszett. Nikola is nagyon ügyes volt, csak szerintem keveset mosolygott. Aztán...
Amikor meglátott ,hogy ott vagyok. Oda mentem hozzá. Hirtelen elkezdett ijedten körbe nézni. Kereste ,hogy Norbi lát-e minket. Végül bemutatott. -Norbi, a 30(!) éves fasz aki most fűzi Nikolát-
És még azt mondja a srác ,hogy beteg vagyok. Hát szerintem ő az. Igaz ,hogy Nikola "nem akar tőle semmit", de az az ember meg nem veszi észre magát.Lehet ,hogy normális srác, vagy akármi, de bakker 14 volt amikor Nikola megszületett!!!
Pesten Nikolától kérdeztem valamit, hazudott, de lehet ,hogy csak én vittem bele ,hogy hazudjon. Jó. Ott hagytam. Persze megint magamból csináltam hülyét. Norbi meg gondolom röhögött a markába. ( Nikola először azért nem akarta ,hogy felmenjek ,hogy ne érezze magát rosszul Norbi. Közben meg engem tönkretesz. Ki vagyok bukva teljesen. És ezt nem csak úgy írom. Egyszerűen másképp nem kifejezhető ez.) Szóval jöttem fel győrbe. Pesten teljesen kétségbe voltam esve. Nem tudtam ,hogy találok vissza a vonat állomásra. Ki voltam bukva. Szörnyű volt. Végül elértem a vonatom, de nem volt egy leányálom még majdnem 2 órát utazni, miközben tudtam ,hogy Nikola Norbival van. A mai napot is együtt töltötték, végül pedig Norbi hazahozta Szarvasra. Persze fáradt volt , nem mehet tovább autóval ott kell aludni Nikolánál.
Persze Gábor ( Nikola anyjának a pasija) is ott alszik , és ezért nincs szabad ágy. Olyan ideges fagyok ááááááááááááááááááááá. Szétvertem megint a kezemet, nagyon vérzik.
Még soha nem szenvedtem ennyit egy lány miatt! SOHA! SENKIÉRT!
Teljesen labilis lettem idegileg. Sokszor megkönnyezek , ha eszembe jut. És lángol bennem a düh, a harag, éget belülről. Jó lenne kiengedni a gőzt , valahogy, de nem tudok rájönni a módjára.
Így a suli se megy úgy , ahogy kellene, ezért még elkeseredettebb vagyok. Újra olyan gondolataim támadnak amelyeket el kell kergetnem. Persze nem gondolom őket komolyan, sőt. De sűrűn eszembe jutnak.
Száguldani van kedvem,őrült módjára, mint akinek nincs vesztenivalója. Azzal ki tudok kapcsolni.Már megint kezdek hülyén menni , mint régen. De már nem érdekel. Amikor apáék megint megfenyegettek ,hogy nem akarnak temetésre menni, és lezárják a motoromat akkor csak kinevettem őket. Csak legyen meg a nagy. Nem lesz megállás. Bárki az utamba állhat, meg lesz.Megszerzem. Utána együtt suhanunk majd ágaskodva keresztül az éjszakán!
Elkezdtem olvasni egy József Attila verset , és megint sírva fakadtam.
Őrjöngök Rád, ha néznek,
Szeretne ütni két kemény ököl,
Hogy útálom ízét a sárga méznek,
Agyamban, hogy csak arcod tündököl,
Hogy megvetem szelét az élet-vésznek
S haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl.
Szerelem ez? vagy, haj nem is tudom csak,
Csak azt tudom, hogy megbolondulok,
Bronzajkaim, mint gyáva koldusok,
Csókmorzsáért könyörgenek - agyoncsap,
Érzem, szaladj, rohanj kezem elől!
Ihaj! ha egyszer öklöm öldököl,
Ideráncigállak, nézd kevélyen, büszkén
Hogy zúz sebet e gyáva két ököl
S csókolj bolondul holtak füstös üszkén.
Akarom kezeimbe sodorni hajad,
Akarom megízlelni telér ajakad,
De mondd nekem, ki eddig nem is hittem,
Karodban él az ifjú Életisten!
2010. október 18., hétfő
2010. október 5., kedd
Back in Hungary!

Az utolsó bejegyzés óta rengeteg minden történt velem. Nem kategorizálnám őket, de annyit elmondok ,hogy többségében rossz dolog, illetve nem olyan amelyre vissza gondolva jót fogok mosolyogni. Egy pozitív dolog történt a nyáron. Megszereztem a korlátlan jogsit.
Nikolával már sajnos nem vagyunk együtt.
Ez volt az egészben a legrosszabb. Még mindig van bennem némi düh ,hogy vége lett, és ,hogy így kellett ,hogy vége legyen. Most újra jóban vagyunk , de nem bírok eligazodni rajta. Teljesen összefüggéstelen amit csinál. És úgy érzem ,hogy csak játszik velem. Remélem nincs igazam, de minden jel erre mutat. Egy lábtörlőnek, kurvának érzem magam. Akihez ha gondolja odabújhat, aztán ha nem akar semmit akkor nem keres. Nagyon rossz érzés. Kiszolgáltatottság. Szomorúság. Elkeseredettség. Majd most felhívom és kiderül mit mond, ha előadom neki ezt az egészet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)