Beszélgettem Anitával. Igen , róla.
Hm kicsit rossz lett a kedvem. Persze nem mondott semmi újjat, de így minden alkalommal,
amikor leírják FÁJ, és rosszul esik. És ilyenkor elgondolkozok. Az életem értelmén.
Mindig arra jutok ,hogy semmi. Elkezdek gondolkozni ,hogy hogyan lehetne végetvetni a szenvedéseknek. Sajnos semmisem jut eszembe. Semmi értelmes.
Egy dolog jár az eszemben , de azt nem szabad megtenni. Az egyetlen ok : Egy fogadalom. Amit magamnak tettem.
Hm miért nem tudom elfelejteni? vagy miért nem történik valami jó dolog?
áááá jó dolog?! miről beszélek?! velem? jó dolog?! hahaha
de akkor is miért ilyen nehéz?!. Anita azt mondta ,hogy belsőmet szereti , de külsőleg nem vagyok az esete. Hála az istennek. DE ÉN EZT NEM TUDOM ELFOGADNI!!!!!!!
Amikor ma ittvoltunk nálunk olyan jól elvoltunk. Volt amikor egészen jól éreztem magam.
Amikor "közel kerültünk" egymáshoz. OLYAN SZÉP:(.
Majd befejezem a bejegyzést. Most mennem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése