Elvolvastam a blogját, és elkezdtem sírni. Még most is könnyezek. Hová vezet ez az út (a padláson kívül)?! MIÉRT?!MIÉRT?!
Semmisem érdekel már , csak Ő.
Anyám szinte nem is áll szóba velem. Azt mondja elvesztette a bizalmát velem szemben...
I DON'T CARE ABOUT THAT ANY MORE!!!!!!!
I just care about her.
Hm és mi a legdurvább?
Az ,hogy tényleg nem érdekel. Most igazán megbántottam a szüleimet. Anyám csak ült velem szemben , sírt. Belenézett a szemembe, (Simán belenéztem a szemébe) és nem éreztem egy cseppnyi megbánást sem. Azt mondta nem bízik meg bennem többet. Én meg csak annyit mondtam ,hogy : Jó. És ennyit is gondoltam.
A tegnap este borzalmas volt. Lefeküdtem, rá gondoltam. ( és már megint sírok.)
Elaludtam, és volt 1 álmom. Mintha csak azok a gondolataim folytatódtak volna amiket még ébren gondoltam. Az egész folytatódott, de már aludtam. Borzalmas érzések gyötörtek.
Azon gondolkoztam ,hogy mit rontottam el? Mi lehet a baj velem? Mit kellene máshogy csinálnom? Vagy mit kellett volna máshogy csinálnom?!
Komolyan mondom már másra nem is tudok gondolni, csak rá meg arra ,hogy ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése